Léna a lánya révén került be a BAGázsba, egyike volt az elsőknek a telepen. Ma már mint telepi programkoordinátor dolgozik, a BAGázs munkavállalójaként. 

A BAGázs munkájával a lányomon keresztül ismerkedtem meg. Jöttek az önkéntesek gyerekekkel foglalkozni. Ment az én lányom is. Én utánamentem, mert féltettem őt, asztmás. Aztán megnyugodtam, mert foglalkoztak velük, gyöngyöt fűztek, fülbevalót készítettek, végül én is leültem közéjük és játszottam velük. Sokat önkénteskedtem ott, aztán telepi koordinátor lettem, most pedig a BAGázs munkavállalója vagyok.

Korábban közhasznú munkás voltam. Megalázó volt a munka, szégyelltem. Nehéz, 200 literes kukákat kellett utcáról utcára cipelnünk, hogy abba szedjük a szemetet. Fizikailag sem bírtam, nagyon nehéz volt, köldöksérvet kaptam. A BAGázs sokat változtatott rajtam. Azelőtt visszahúzódó voltam, nem beszélgettem senkivel. A BAGázs révén sokkal nyitottabb lettem, és nem csak én, hanem az egész telepi élet sokkal nyitottabb lett. Ez nagyon jó, egészen máshonnan érkezett emberekkel beszélgetünk, ismerkedünk, kinyílt a világ. Mi is eljutunk máshova, addig csak a telepet ismertük, az a bezártság nem tett jót. Örülök annak a lehetőségnek, amit a BAGázstól kaptam, most olyan munkát csinálok, amit szeretek. A telepen élő családokkal tartom a kapcsolatot, beszélgetek velük, hogy vegyenek részt a programokban, a gyerekek az IKSZ programba járjanak, tanuljanak, a családokat bevonom az adósságrendező programba. Nagyon sokat beszélek a telepen élőkkel, hogy amikor megkapják a fizetésüket, az legyen az első, hogy fizessék ki a számlákat. Azt is megtanultam, hogy spórolni kell, például csak ott égjen a villany, ahol vagyunk. Ezzel eddig nem törődtünk, csak jött a végszámla évente, én is 40 ezreket fizettem. Most már nem így van. Odafigyelek erre és a telepen élőket is erre terelem. Ezt a munkát nagyon szeretem, közülük való vagyok, magamat adom. Nem játszom meg magam, hogy én ki vagyok, mi vagyok. Abból indulok ki, hogy én hogy csinálom, és bennem ezt szeretik a telepiek.