Hanna két éve önkéntes a BAGázsnál, kezdetben mint IKSZ-es gimis segített a telepi gyerekeknek, most már IKSZ-es támogatóként erősíti a csapatot. Mire elég két év önkéntesség, mit lehet vele elérni? Olvassátok el az ő történetét!

“A nyári tábor második napján, egy hosszú, de vidám délelőtt végén épp ebédelni indultam volna a többiekkel, mikor egyszer csak odalépett hozzám Gusztávó. Másfél éve találkoztunk utoljára IKSZ-en, ezért is lepett meg, mikor rámköszönt. Elmondta, hogy most volt hetedikes, de pótvizsgáznia kell földrajzból és kémiából és kellene neki valaki, aki meghallgatja, amit már tud és elmagyarázza, amit még nem. Megkértem, hogy jöjjön vissza délután a könyveivel, ebéd után tanulok vele szívesen. Vissza is jött négyre, hozta a könyveit, füzeteit, ellenőrzőjét, mindent (második meglepetés). Megoldottuk a feladott példákat, gyakoroltuk az atlasz használatát, rajzoltunk vaktérképet… Másfél óra múlva mondta, hogy elfáradt, holnap folytassuk. Ez így is lett, másnap is és azután is odajött és készültünk a vizsgákra. Kémiából 20 definíciót kellett megtanulnia, nem volt könnyű, de sikerült ez is. Persze akadtak mélypontok, például amikor a tizedik fogalom után közölte, hogy neki jó a hármas, elég ennyi, a többit ne tanuljuk meg… De mégsem ment el, ott maradt és viszonylag simán hagyta magát rábeszélni, hogy menjünk tovább.  

Végül pedig eljött a nagy nap, a vizsga napja. A tábor alatt mi, önkéntesek az iskolával szemben lévő paplakban aludtunk, ezért magától értetődő volt, hogy mi lesz a program aznap reggelre. Halival átsétáltunk az iskola kapujához, hogy valamennyire megnyugtassuk Gusztávót a vizsga előtt és hogy odaadjuk neki a bátorító-agyserkentő csokit, természetesen. Beszélgettünk vele egy kicsit, majd nyolc órakor leszállt a biciklijéről és azt mondta: most bemegyek. Majd bement és nyolcadikos lett.”