Aki hisz abban, hogy mindenen és mindenkin lehet változtatni – a 2018-as Év Önkéntese (I.)
Nemrég az Egyesület nyolcadik születésnapját ünnepeltük, ahol – szokásunkhoz híven –az Év önkéntese díjakat is kiosztottuk. Sablonszövegnek tűnhet, de őszintén írjuk: minden évben nagy fejtörést okoz, hogy ki az a három ember, aki a legkiemelkedőbben, legnagyobb lelkesedéssel végezte önkéntes munkáját az előző évben, években.
Az Év önkéntesei díjat ugyanis minden évben olyanok kapják, akik már több éve aktív tagjai a szervezetnek, és több programban is kipróbálták magukat. Sőt, nemcsak kipróbálták magukat, annál sokkal többet tettek: rengeteg saját ötlettel, kezdeményezéssel álltak elő, amiket aztán meg is valósítottak. A megszabott programok és feladatok keretén túllépve, de a Bagázs elveihez, céljaihoz maximálisan igazodva végzik munkájukat.
Elsőként ismerjétek meg Hajdu Andrást!
András három évvel ezelőtt, nyugdíjasként csatlakozott a Bagázshoz. Amikor néhány éve úgy tűnt, megszűnnek fizetett elfoglaltságai (történelmet tanít az ELTÉ-n, emellett könyveket szerkeszt, lektorál), önkéntes munkát keresett – így kötött ki végül a Bagázsnál.
Ahogy ő fogalmaz:
“A cigánykérdést régóta az ország legsúlyosabb társadalmi problémájának tartom, így számomra elég természetes volt, hogy ezen a területen találjak tennivalót”.
2016-ban a villanyórákkal kapcsolatos adósságkezelési mentorprogramban kezdte önkéntes pályafutását. Egyik legkedvesebb Bagázshoz kötödő történetét is ebből az időszakból meséli: azt az élményt, amit a többnapos szervezeti “elvonulás” jelentett, szakmai beszélgetéseket, favágást a tábortűzhoz Patrisszal, gulyásfőzést Lénával.
Már az első mentorprogram során igazán közel került akkori mentoráltjához, Bandihoz: “volt, hogy ő csinált nekem programot, elvitt aszódi városnézésre, sőt, óriási megtiszteltetésként kivitt a bagi temetőbe is, a szülei sírjához.”
Később András a felnőttoktatás programban is részt vett; fél éve pedig egy egészen különleges szerepben folytatja önkéntes munkáját: egy jelenleg javítóintézetben lévő fiút mentorál, aki “ha minden igaz, február végén a 16. születésnapját nálam ünnepli”.
Andrásnak ugyanis nem mindennapi kapcsolata van jelenlegi mentoráltjával. Szakmai támogatója, a Bagázs kollégája így írt Andrásról és a fiúról:
“Az már a mentorprogramban is látszódott, hogy R. sorsa mennyire megérint, és hogy különös módon tudsz kapcsolódni ehhez a nem mindennapi gyermekkorral rendelkező, pontosabban anélkül felnövő gyerekhez. Azóta is sokat beszélgetünk, főleg arról a számomra rettenetes, nyomasztó felelősségről, hogy azóta már tényleg egyedül te vagy neki. Ezekben a beszélgetésekben mindig feloldod a szorongásaimat, pedig elvileg én lennék az, aki támogatlak téged ezen az úton.
A leveleidből, melyekben beszámolsz arról, hogy éppen hogyan, merre haladtok együtt, megfontoltság, elhivatottság, meghittség és rengeteg szeretet árad. És ami a legfontosabb,
hit abban, hogy mindenen és mindenkin lehet változtatni, csak egy olyan embert kell találni, aki felelősséggel tud segíteni, támogatni.”
Köszönjük mindezt, András!
