Akinek nemcsak hatalmas szíve, hanem bátorsága is van – a 2019-es Év Önkéntesei (II.)
A Bagázsnál minden évben megválasztjuk az Év önkénteseit. A 2019-es díjazottakról szóló sorozatunkban már olvashattatok Keresztes-Takács Laliról, most pedig Bene Bencét mutatjuk be – Lőrincz Borcsa kollégánk tollából.
Amikor a dányi kiskamasz fiúk csoportvezetőjeként csatlakozott az IKSZ programhoz 2018 elején, Bene Bencének az volt az elképzelése, hogy a foci mellett eredeti szakmája, az építészet is helyet kap majd a foglalkozásain.
Aztán szembejött a valóság.
Ritkán találkozni olyan önkéntessel, aki annyi szenvedéllyel tud kiakadni a gyerekek lehetetlen viselkedésén, mint Bence tette pályafutása elején.
“Sikersztori: vége lett” – írta egy tavaszi foglalkozásról a haladási naplóba. De nem futamodott meg!
Abban az évben a dányi nyári tábor egyik legaktívabb önkéntese volt, és bár szeptembertől a mentorálásra nyergelt át, továbbra is számíthattunk rá, ha a fiúkkal foglalkozó újaknak helyettesítésre vagy jótanácsra volt szüksége. 2019-ben az áprilisi ifjúsági cserének, és a júliusi dányi nyári tábornak is motorja volt.
És ezt szó szerint kell érteni: Bence az az önkéntes, aki teljes felelősséget vállal a programért, időt, lelki- és fizikai erőt nem kímélve tesz meg mindent a siker érdekében, mindig van ötlete (vagy addig gondolkodik, míg lesz), és emellett marad energiája arra is, hogy a többieket támogassa – jókedvvel, odafigyeléssel, visszajelzéssel -, beleértve a programfelelőst is. Mikor Bencéről kérdezem, egykori IKSZ-es gimise a kreativitását és helyzetfelismerő-képességét emeli ki, dányi mentorálja szerint pedig “mindig vidám” és “egy bölcs ember. Olyan, mint egy bölcs öreg.”
Ami igazán különlegessé teszi Bencét, az mégis valami nehezebben megfogható.
Nemcsak hatalmas szíve van, hanem bátorsága is ahhoz, hogy ennek az időnként igazán emberpróbáló munkának minden pillanatát annak teljességében megélje.
Az öröm, bizakodás, meghatottság mellett nem fél kimutatni azt sem, ha csalódott, dühös vagy kétségbeesett. Az ilyen nyitottsághoz rengeteg bizalom kell a külvilág felé – és Bence ezt egy olyan környezetben tudta megvalósítani, ahol a legtöbben, ha egyáltalán bemerészkedünk, inkább védeni igyekszünk magunkat.
Bár Bence az utóbbi hónapokban a Bagázson kívül próbált szerencsét, jelenleg is részt vesz a következő ifjúsági csere előkészítésében. Dánytól pedig a nyári táborban a Bagázs-telken épített hajóval búcsúzott, amely az első tervektől a mesteri kivitelezésig az ő gyermeke. Az építkezéshez 15-20 telepi kisfiút fogott hadra: kalapácsot, szögeket, csákányt adott a kezükbe.
Ha pedig a gyerekek e fegyverként is használható eszközök mellé bizalmat is kapnak, nem folyik vér. Építettek egy hajót, amelyben együtt evezhetünk.
Köszönjük, Bence!
