A digitális távoktatás olyan kihívásokat hozott magával, amelyek leküzdése egy hátrányos helyzetű, romatelepen élő gyerek és szülei számára szinte lehetetlen segítség nélkül. Az eszközök (számítógép, internet) hiánya még viszonylag egyszerűen orvosolható, viszont önmagában közel sem elég ahhoz, hogy a gyerekek képesek legyenek otthonról tanulni. Ebben a blogposztban azt mutatjuk meg, hogy a telepen élő iskoláskorú gyerekek milyen – most méginkább  kiéleződő – lemaradásokkal küzdenek, és hogy mi a Bagázsnál milyen módszerrel segítünk nekik a távoktatás idején.

Iskolakezdés: látható különbségek

Az iskoláskorba való belépés sok változást, új helyzeteket, kihívásokat és növekvő képességeket is magával hoz egy gyerek számára. A telepen élő gyerekeknek sokszor az iskolába kerülés jelenti az első igazi érintkezést a többségi társadalommal, mivel nem mindegyikük járt rendszeresen óvodába.

A gyerekek az iskolában egyre több olyan tevékenységben vesznek részt, amely nem szorosan az otthonukhoz kapcsolódik. Emellett új szabályokhoz kell igazítaniuk a viselkedésüket, új elvárásokkal találkoznak: például mindenkinek van saját padja, felszerelése, amire vigyázni kell.

Egy olyan gyermeknek, akinek az otthonában nincs saját asztala, de még olykor ágya sem, már önmagában ez is kihívás.

Hirtelen sokkal nagyobb hangsúly kerül a teljesítményükre, nyilvánvalóbbá válnak az erősségeik és gyengeségeik is. Ezek a teljesítménybeli különbségek leggyakrabban az eltérő szocializációs környezetből származnak – például a legtöbb gyerek nem játszik társasjátékot a szüleivel otthon. Ezt önmagában nem biztos, hogy rögtön az iskolai lemaradás okának gondolhatjuk, de ha megfigyeljük, hogy mennyi mindent tanulhat meg egy 5-6 éves gyermek egy társasjátékból, egyértelművé válik: például  dobókocka használat – számfogalom, kimaradsz egy körből – sorrendiség, elveszíteni egy játékot – szociális kompetencia.

Ezek a különbségek az évek alatt összeadódnak, így egy 6-7 éves telepi gyereknek gyakran bizonyos területeken akár 2-3 évnyi lemaradással kell megküzdenie.

Ezeket a lemaradásokat a jelenlegi oktatási helyzet sajnos nem kompenzálja, így jellemzően a telepi gyerekek a 8. osztály befejezése esetén is jelentős hátrányban vannak, legtöbbjük nem tud tovább tanulni még középiskolában sem.

A szociális tényezők mellett természetesen a biológiai fejlődés is befolyásolja a gyerekeket. A telepi gyerekek iskolai részvételét befolyásolja, hogy egy részük gyakrabban beteg, többet hiányzik az iskolából, ami szintén akadályozhatja a fejlődésüket.

A jelenlegi helyzet még tovább rontja az esélyeiket, még kevesebb kapcsolatuk van a telepen kívüliekkel és az iskola minimális fejlesztő tevékenysége is kimarad.

Természetesen minden telepi gyermek más és más, de eddigi munkánk során megfigyeltünk néhány jellegzetes területet, ami nehézséget okozhat.

Iskoláskorban válnak képessé a gyerekek arra, hogy egy dologról több szempont, jellemző mentén gondolkodjanak. Egy egyszerű példa: az állatokat csoportosíthatom aszerint, hogy vízben él vagy szárazföldön; vagy akár úgy is, hogy láttam-e már olyan állatot vagy nem. Tapasztalataink szerint ez a fajta többszempontúság, szempontváltás kihívást jelenthet a gyerekeknek.

A telepi gyerekek és felnőttek időhöz való viszonya is más: nehezen tudják követni, hogy mikor milyen nap van, nincs kialakult napirendjük, nehezen tartják be az időpontokat.

Szintén jellemző, hogy eltér a telepi gyerekek szókincse, ritkán használnak összetett mondatokat. Jellemzően azokat a kifejezéseket ismerik, amelyeket személyesen is tapasztalnak, pl. a zebra helyett lovat mondanak.

A gyerekek iskoláskorban már el tudják képzelni, hogy mások milyennek látják őket. Azonban a telepi gyerekek énképe nagyon sérülékeny, kevés pozitív visszajelzést kapnak, önismertük hiányos.

Digitális távoktatás a Bagázsnál

A járványhelyzet és az iskolák bezárása miatt a Bagázsnál is át kell váltanunk a digitális oktatásra. A programban résztvevő gyerekeknek okostelefont, a felsősöknek tabletet biztosítottunk, valamint családonként 100 GB internetet. Elsősorban Messenger videóhíváson keresztül fejlesztünk, mert ezt tudja használni a legtöbb telepen élő felnőtt és gyerek.

A komplexitást azonban továbbra is szem előtt tartjuk, ami azt jelenti, hogy

egy időben minden résztvevővel, aki az ún. családi rendszer része, dolgozunk és fejlesztjük.

A digitális oktatásban ennek a rendszernek részei:

• maguk a gyerekek, akikkel ebben a programban az a célunk, hogy az iskolai teljesítményüket szinten tartsuk, képessé tegyük őket arra, hogy a távoktatás feladatait megoldják, átmenjenek következő évfolyamon.
• szülők, illetve más családtag, aki a gyereket segíteni tudja a tanulásban. Velük az a célunk, hogy képesek legyenek támogatni a gyereküket a digitális tanulásban, tudatosabbá váljanak a gyerekük teljesítményével és tisztában legyenek azzal, hogy az otthoni tanulás elmaradása milyen következményekkel jár.
• a helyi iskolák tanárai, akikkel szorosan együttműködve tudunk csak segíteni a gyerekeknek. Ismernünk kell elvárásaikat és nehézségeiket is, így támogatni tudjuk őket a telepen élő gyerekekkel történő munkában és együttműködésben.

Természetesen a rendszer „másik oldalán”, a Bagázsnál is többen veszünk részt a programban:

• Önkéntesek, akik egy online képzésen való részvétel után heti kétszer 45 perces korrepetálást tartanak – egy gyerekkel pedig egyszerre 2-3 önkéntes foglalkozik, így ideális esetben minden hétköznapra jut egy-egy foglalkozás.
• A Bagázs munkatársai, akik a szülőkkel, családtagokkal tartják a kapcsolatot. Hetente egyeztetünk a tanárokkal, iskolaigazgatóval, osztályfőnökökkel, és természetesen az önkéntesekkel: szakmai segítséget nyújtunk és online esetmegbeszélőket tartunk.

Ahhoz, hogy rendszerszemléletű munkánk igazán hatékony legyen, fontos, hogy minden információ összeérjen, mert akkor valóban a közös célért dolgozunk közösen, nem párhuzamosan egymás mellett. Ezért minden egyes foglalkozás részleteiről egy ún. haladási naplót írunk egy online rendszerbe, ahol pontosan tudjuk követni, hogy melyik család pontosan hol jár a fejlődés útján.

Így  az eredményeinket és a program hatékonyságát is mérjük, hiszen pontosan látjuk, hogy egy-egy gyerek milyen rendszerességgel vesz részt az alkalmakon, és milyen nehézségek merülnek fel.

Nem állítjuk, hogy a leírt módszer hibátlanul működik, és minden egyes foglalkozás gond nélkül megvalósul. Még mindig előfordul, hogy egy feltöltetlen mobil miatt meghiúsul egy tervezett videóhívás, vagy épp szinte lehetetlen koncentrálni, mert a testvérek a háttérben hangoskodnak.

Önkénteseinknek sem könnyű, hiszen a sikerek nem jönnek egyik alkalomról a másikra.

Hálásak vagyunk nekik, hogy kitartanak és nem adják fel. Mert mindannyian tudjuk, hogy – ahogy a szlogenünk mondja – esélyt kell adnunk, mert a telepen élő gyerekeknek jelenleg ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy ne maradjanak le teljesen és ne essenek ki az oktatási rendszerből.

Ezért jelenleg az elsődleges célunk, hogy a gyerekek továbbléphessenek a következő osztályba, amire valóban fel is készítsük őket: hogy legalább alapszinten megértsék a tananyagot – és nem utolsó sorban, hogy jól is érezzék magukat tanulás közben. 🙂