Mit ad egy javítóintézet a fiataloknak?
Nagyon sok fiatallal beszélgettem a Javítóintézetekben az elmúlt években, és szinte mindenki úgy élte meg a bent töltött időt, hogy ezzel kapott új esélyt egy normális életre. Ha akkor nem került volna be, ma az utcán lenne, börtönben, vagy már nem is élne. Nem könnyű ilyen mondatokat hallani 15-16 éves fiatalok szájából. Mit ad az intézmény nekik, amit nem kaptak meg a szabad életben? Szabályokat, kereteket, célokat. Érdekeltté teszik őket abban, hogy betartsák az előírásokat, legyen szó a reggeli felkelésről és rendrakásról, vagy a tanulásról. Az kap engedményeket, kimenőt, jobb munkát, több szabadságot, aki kiérdemli, aki megdolgozik érte. De nagyon könnyű elveszíteni is az engedményeket. Tettekkel kell bizonyítani, a ködös ígérgetés nem elég. Talán ez az, ami leginkább hiányzott nekik a szabad életben.
Az egyik 17 éves lány 3 évet töltött bent, a szabadulása előtt pár héttel találkoztunk. Előtte nem járt iskolába, nem tanult, drogozott, csavargott, lopott. Alig ment haza, a szüleit csak ritkán látta, nekik nem volt már semmi hatásuk rá. Úgy gondolta, neki joga van azt csinálni, amit csak akar, és sokkal jobb úgy élni, hogy abban semmi rendszer nincs, csak a tétlen utcán ücsörgés. Aztán egy lopás után lebukott, és ment a javítóba. Úgy érezte, különb mindenkinél, neki nem ott van a helye, csak tévedésből került be. Nagyon gyorsan kiderült viszont a számára, hogy ha ellenkezik, lázad, akkor durva 3 év vár rá.
Kitűzte maga elé azt a célt, hogy hétvégente kimenőt szeretne. Ennek azonban feltétele volt: emberi hangon kommunikálni a nevelőkkel és a társakkal. Betartani az összes szabályt, napirendet. Tanulni. Ezek közül egyiket se tartotta semmire, a lényeg az volt a számára, hogy eltávot kapjon. Aztán amikor az első 5-ös jegy után az egész csoport megtapsolta, amikor a heti értékelésen kiemelték, mint követendő példát, akkor maga is meglepődött azon, hogy ez milyen jó érzés, hogy mennyit ad neki. A nevelője sokat beszélgetett vele, egyre közelebb kerültek egymáshoz. És az, hogy zárt kapuk mögött volt, nem telefonálhatott bármikor, és őt sem hívhatták telefonon csak előre kijelölt időpontban, a szülők hiányát is felerősítette benne. Hiányoztak neki, így várta az alkalmakat a találkozásra, érezte, hogy törődnek vele, várják haza, ennyi sok csalódás után még hisznek benne. Mivel nem találkozhattak akármikor, az együttlét ajándék lett a számára, megbecsülte, és elkezdte meghallani, amit a szülei mondtak neki. Erre korábban nem adott lehetőséget, kerülte őket, azt hitte, mindent jobban tud, az ő élete izgalmasabb, nincs szüksége senkire, csak a barátaira. A változás lassan indult, de az évek során rögzült, meglátta a rend értelmét, a kommunikáció fontosságát, megtanult célokat maga elé állítani, és arra is volt már ötlete, hogy hogyan éri el őket.
Ehhez azonban szükség volt a zárt intézményre. Ő felismerte, hogy kapott még egy esélyt, és elhatározta, hogy élni is fog vele. Mit tud adni egy Javítóintézet egy elveszett fiatalnak?
Fegyelmet és figyelmet, kiszámítható szabályokat és következményeket, összetartó csoportot, barátságokat, gondoskodó nevelőket. Egy javítóban nem a büntetésen van a hangsúly, hanem a reintegráción. Hibákat követtek el, de ezekért a hibákért nem kizárólag ők a felelősek. Sok-sok felnőtt és intézmény hagyta cserben ezeket a fiatalokat az évek során, míg bekerültek.
Sok program és projekt valósul meg ezekben az intézményekben, amelyek mind a nevelők munkáját segítik, és mind arra készítik fel a fiatalokat, hogy képesek legyenek a szabadulásuk után a bűnmentes életre. Valós döntési helyzeteket kínálnak fel nekik, és felkészítik őket arra, hogy képesek is legyenek meghozni a saját életüket érintő döntéseket.
Az ActiveGames4Change projekt is ezt kínálja, csapatjátékokon keresztül, az élménypedagógia eszközeivel tanítja a fiatalokat az összefogásra, együtt gondolkodásra, mások véleményének és ötleteinek az elfogadására. Sikerélményt ad, a fiatalok büszkék lehetnek magukra és a társaikra egyaránt. Saját tapasztalatot szereznek arról, hogy egy célért érdemes küzdeni, érdemes összefogni, és hogy képesek akár még a lehetetlennek tűnő helyzeteket is megoldani.
Gyarmati Katalin
Mi esélyt adunk, te adj hozzá 1 százalékot! Adószámunk: 18206634-1-41
