Honnan indul egy gyerek – és hova juthat el?

A Bagázs Egyesület munkájának egyik tapasztalata, hogy Magyarországon egy gyermek jövőjét ma még mindig alapvetően meghatározza, hová születik. Az a tény, hogy egy gyerek egy szegregált lakókörnyezetbe, egy hátrányos helyzetű településrészre érkezik a világra, már önmagában nagy eséllyel eldönti, milyen oktatási, egészségügyi és szociális ellátáshoz fog – vagy éppen nem fog – hozzáférni.

Több mint 15 éve dolgozunk olyan településeken, ahol ezek a strukturális hátrányok nemcsak statisztikai adatok, hanem mindennapi valóság. Tapasztalataink szerint azok a gyerekek, akik szegregátumban nőnek fel, sokszor már az indulásnál elveszítik az esélyt arra, hogy ugyanazzal a támogatással és figyelemmel induljanak, mint a társaik más társadalmi közegből.

A 2014-es országos kutatás szerint Magyarországon körülbelül 1300–1600 szegregátum található, ahol megközelítőleg 300 ezer ember él. Ezek a településrészek rossz minőségű lakásokból állnak, ahol jellemző a közszolgáltatások hiánya. A lakók jelentős része roma származású, akiknek többsége generációk óta él mélyszegénységben.

Az ilyen környezetben felnövő gyerekek közül sokan nem fejezik be az általános iskolát sem. A korai iskolaelhagyás, a tanulási nehézségek, a mentális és egészségügyi problémák nem egyéni hibák következményei, hanem annak a rendszernek az eredményei, amely nem biztosítja számukra a megfelelő lehetőséget. Az állam által működtetett ellátórendszerek – legyen szó iskoláról, gyermekvédelemről vagy szociális ellátásról – nem csupán alulfinanszírozottak és széttagoltak, de gyakran csak formálisan vannak jelen ezekben a közösségekben.

Mi azt látjuk, hogy amikor a rendszer mégis megjelenik, az gyakran nem segítő vagy megelőző szándékkal történik, hanem szankcionáló módon: családi pótlék megvonása, iskolai fegyelmi intézkedések, rendészeti fellépés. Ez a fajta hozzáállás nem erősíti a szülők és gyerekek bizalmát a rendszerben – sőt, tovább mélyíti az elidegenedést és a kiszolgáltatottságot.

Mi, a Bagázsnál úgy gondoljuk, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy támogatott környezetben nőjön fel, és valódi lehetősége legyen a kibontakozásra – függetlenül attól, hol született. A gyerekek nem felelősek a körülményeikért. A felelősség a felnőtteké – és azon rendszereké, amelyeknek éppen az lenne a feladatuk, hogy esélyt adjanak.

A következő bejegyzésben azt mutatjuk be, hogyan válik maga a gyermekvédelmi rendszer veszélyeztető tényezővé – nem aktív bántalmazás által, hanem azzal, hogy nem végzi el a dolgát.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, támogasd a jogklinikát!