Három gyerek egy éve súlyos veszélyeztetettségben, mégsem történik semmi- a gyerekvédelem válsága.
Elkeserítő, hogy vannak gyerekek, akik eleve a szakadék széléről indítják az életüket, de amikor lefelé zuhannak, akkor sem kapaszkodhatnak meg valakiben vagy nyúl utánuk a hatóság.
A Bagázs több, mint egy évvel ezelőtt jelezte az illetékes kormányhivatalnak, hogy három kiskorú veszélyeztetett helyzetben él. A gyerekeket 2023 decemberében ideiglenesen elhelyezték már rokonoknál, súlyos veszélyeztetettségük miatt, de 10 hónap után nem tudták tovább vállalni a feladatot, így visszakerültek édesanyjukhoz. A három gyerek 2024. szeptembere óta nem jár iskolába, ezért 2025. januárjában nevelésbe vételi eljárás indult. Ez logikus lépés, hiszen a gyermekek értelmi fejlődése nem biztosított. 
A gyermekvédelmi Szakszolgálat, most, egy év elteltével kérte a Gyámhivatal türelmét. Miért? Mert nincs hely. Sehol. Egy éve, három kiskorú elhelyezésére.
“2025. februárja óta a Szakszolgálattal kapcsolatban álló nevelőszülői hálózatoknál folyamatosan keresik a gyermekek szükségleteinek megfelelő gondozási helyet, valamint több alkalommal keresték meg a Gyermekvédelmi Központ … Vármegyét a gyermekek elhelyezésének ügyében. Befogadó nyilatkozatot a kiskorúak részére nem kaptak, ezért továbbra sem tudnak javaslatot tenni a gondozási helyre vonatkozóan. A Szakszolgálat húsz fenntartónak és azok nevelőszülői hálózatának küldi ki rendszeresen a megkeresést. A nevelőszülői hálózatoknál és a nevelőszülői leterheltségre tekintettel férőhely csökkenés, felmondás vagy megszüntetett nyilvántartási engedély nehezíti működésüket, utánpótlás hosszabb idő után képződik az elhúzódó eljárások következtében. A Gyermekvédelmi Központban általános és súlyos a férőhelyek hiánya, létszám felett működnek a lakásotthonok. A Szakszolgálat továbbra is folyamatosan keresi a gyermekek részére kijelölhető gondozási helyet, ennek megvalósulásáig hatóságunk türelmét kérte. (….) A gyermekek védelembe vétel hatálya alatt állnak, a gyermekjóléti központ munkatársai szorosan követik a család mindennapjait. A járási hivatal a kiskorúak nevelésbe vételi eljárását megindította, gondozási helyükre vonatkozóan 13 alkalommal kért javaslatot, de ezidáig nem kapott.”
- Both Emőke, a Bagázs alapítója elmondta: “Nevelésbe vételi eljárást akkor indít a gyámhivatal, ha a gyermek veszélyeztetettségét nem lehet megszüntetni a családban. Jelen esetben éveken keresztül próbálkoztak a intézmények (iskola, gyermekjóléti szolgálat), hogy a gyerekek járjanak iskolába, azonban ebben nem történt változás. A gyerekek egyre súlyosabb helyzetben vannak és lassan véglegesen elmúlik annak az esélye, hogy befejezzék legalább az alapfokú tanulmányaikat. „
A gyermekjogi egyezmény 28. cikke alapján a gyermeknek joga van az oktatáshoz, ennek érdekében az államok kötelezővé és ingyenessé teszik az oktatást mindenki számára és intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére.
Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerint MINDEN gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.
3047/2013. (II.28.) AB határozat is kimondtra, hogy “Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szülő neveléshez való jogának a határa itt húzódik meg: ha nem akarja, vagy nem képes elérni, hogy gyermeke teljesítse a tankötelezettségét a gyerek védelmében állami beavatkozásnak is helye van. Bár a gyermeknek elsősorban a családjától (szüleitől) kell megkapnia a szükséges védelmet és gondoskodást, ennek hiányában az állam válik kötelezetté.”
Képzeljük el, mit jelent, ha valaki egyáltalán nem jár iskolába és közösségbe, olyan lemaradást halmoz fel, ami nem pótolható. A gyerekek nem tudnak türelmesek lenni, hiszen folyamatosan nőnek, az idő telik. Hogy érzi majd magát egy 10 éves gyerek 1. osztályosok között. A gyermekek mindenek felett álló érdeke, hogy értelmi fejlődését senki ne gátolja vagy akadályozza. Ha ezt teszi, azzal veszélyezteti a gyereket.
Jelen helyzetben mind a szülők mind az állam súlyosan veszélyezteti a gyermek értelmi fejlődését, amely jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat. Hiszen a gyerekek jó eséllyel végérvényesen kimaradhatnak az oktatásból, így a olyan kényszerpályára kerülnek, melyet később nehéz orvosolni.
A törvény alapján ilyen esetben a gyerekek azonnali ideiglenes elhelyezését kellene biztosítani, de erre irányuló kezdeményezésünket a gyámhivatal elutasította, mivel szerinte nem állapítható meg súlyos veszélyeztetettség, ami ellentétes a gyermekvédelmi törvényben megfogalmazottakkal.
Úgy tudjuk legalább 2000 gyermek vár arra, hogy elhelyezzék valahol, hónapok, akár évek óta.
Hogyan akarunk egészségesebb, tevékenyebb, hasznosabb embereket és társadalmat, ha azokra sem figyelünk, akik nem tehetnek semmiről? Miért lepődünk meg, ha ilyen gyerekek nem tudnak később kitörni a nyomorból és elérni valamit? Adtunk nekik esélyt?
Hogy mondhatja a kormány, hogy megvédi a gyermekeinket, ha a leghátrányosabb helyzetűeket cserbenhagyja? Ha egy szülő nem tud gondoskodni a gyermekéről, melynek számos oka lehet, akkor a türelmét kérik? Meddig? Amíg felnőnek és esélyek nélkül kell a nagykorúságot megkezdeniük?
Miért?
