Zsizseg, pezseg, pörög, és mindenkihez van egy kedves szava – a 2019-es Év Önkéntesei (III.)
A Bagázsnál az Év önkéntesei között nincs sorrend: három olyan embert választunk, akik évek óta szívüket-lelküket az önkéntes munkába teszik, és ott segítenek, ahol épp szükség van rá. Harmadikként – Keresztes-Takács Lali és Bene Bence után – hadd mutassuk be Szilasi Blankát!
Lőrincz Borcsa és Szász Bea kollégáink tollából.
Blanka 2017 tavaszán csatlakozott a Bagázshoz, amikor IKSZ-es csoportvezetőként kezdett tevékenykedni Bagon. Mostanra azonban Dányra jár haza, ahol két éven keresztül kisebb-nagyobb kamasz lányokkal foglalkozott az IKSZ keretein belül, jelenleg pedig az iskolai repeta programban elsősök fejlesztését végzi.
A 2017-es őszi félév dányi “lányklubja” azóta is legendás. A csapat gimis önkénteseinek egyike, aki Blanka kezei alatt nevelődött csoportvezetővé, így nyilatkozott erről az időszakról:
“Blankával lenni az IKSZ-ben a legnagyobb biztonságot és egyben a legviccessebb időszakot is jelentette. Egyszerre volt intő anyuka, felelősségteljes csoportvezető, és mókás jóbarát.”
Blanka a dányi mellett a bagi nyári táborokban is rendszeresen megfordul, hatalmas lelkesedést, rengeteg ötletet hoz, és színészi múltja sem sokáig maradt rejtve.
Hatalmas szerepe volt abban, hogy a román és szlovák partnerekkel közösen szervezett ifjúsági csere a résztvevő kamaszok és minden jelenlévő számára felejthetetlen élménnyé vált. Programfelelősként rendkívül motiváló, megerősítő és szívmelengető tapasztalat, amikor egy önkéntes számára természetes az aktív jelenlét, hogy kérés nélkül segít mindenben, legyen szó tolmácsolásról, éjszakába nyúló videóvágásról, telepi srácokkal közös mosogatásról, játékok és kreatív programok tervezéséről vagy megvalósításáról.
Ehhez elkötelezettség, alázat és türelem kell. No meg a Blankára jellemző, mélyről fakadó derű és életvidámság, amely nemcsak őt hajtja előre, de a környezete életét is megfényesíti.
/A szöveg első részét Lőrincz Borcsa írta, a következő sorok Szász Bea gondolatai/
Amikor elkezdtem írni ezt a szöveget, elgondolkoztam rajta, hogy hogyan lehet Blankát pár bekezdésbe besűríteni. Hát sehogy.
Persze, lehet arról mesélni, hogy az Iskolai Repeta programban szeptember óta mindig a legnehezebb feladatokat vállalja be, hogy rögtön kiválasztotta magádnak a legnagyobb kihívást jelentő kisgyereket és soha, senkiről nem mond le; hogy rögtön továbbgondolja a programvezetői javaslatokat és még jobbá is teszi őket.
De ami igazán ő maga, az az első találkozásunkkor megmutatkozott, amikor a 2019-es dányi nyári táborban egy csapatba kerültünk és közösen vezényeltünk le egy játékot a gyerekeknek. Egy idő után
azt vettem észre, hogy egyre több és több kisgyerek gyűlt köré és ő zsizseget, pezsgett, pörgött, csillogott a szeme és mindenkihez volt egy kedves szava.
És ilyen Blanka, bárhol is van: repetás esetmegbeszélőn, fejlesztő foglalkozáson az iskolában, IKSz-es rendezvényen a telepen. Az emberek, kicsik és nagyok fürtökben gyűlnek köré, mert a puszta jelenlétével olyan olyan fényt és melegséget kapunk, ami minket is táplál és inspirál, és így vele együtt tudunk szárnyalni.
Amelyik csapatban Balanka benne van, ott minden egy kicsit jobbá válik. És ez óriási dolog.
Köszönjük, Blanka!
