Büntetés vagy védelem? – Gondolatok az iskolaőrségről
2020. július 3-án az országgyűlés elfogadta az iskolaőrség intézményének létrehozását javasoló előterjesztést, akik akár erőszakkal gumibottal, bilinccsel, gázspray-vel léphetnek fel az iskolai erőszak ellen. Néhány napja az is kiderült, hogy idén ősszel 491 helyszínen kezdhetik meg munkájukat az iskolaőrök, köztük a bagi és dányi általános iskolákban is. Néhány gondolatot szeretnénk megosztani ezzel kapcsolatban.
Tudjuk, mi is tapasztaljuk a velünk együttműködő iskolákban, hogy az iskolai erőszak probléma. A tanárok sokszor eszköztelennek érzik magukat a gyerekek kezelésében, miközben egy nagyon kötött tananyagot kell leadniuk. Kevés szakembertől számíthatnak segítségre, mert kevés az iskolapszichológus, fejlesztőpedagógus, pedagógiai asszisztens. Azt is tapasztaljuk, hogy a szülők inkább olyan iskolát választanak (akár távolabb a lakóhelyüktől), ahol a gyerekük kevésbé van kitéve erőszaknak, mert alapvető és teljesen természetes igény, hogy gyermekeinket biztonságban szeretnénk tudni nemcsak otthon, de az iskolában is.
Azt viszont fontos végiggondolni, hogy a gumibottal, bilinccsel, gázspray-vel felszerelt iskolaőrség valós biztonságot nyújt-e, vagy csak egy vágyott biztonság illúzióját.
Miről is szól sokszor az iskolai erőszak, mi van a hátterében?
A telepi környezetben élő gyerekek fogantatásuktól kezdve gyakran fizikai, még többször verbális erőszak elszenvedői, tanúi a családban vagy a lakóhelyükön. Abba nőnek bele, hogy az utcai verekedések során a családtagjaik erőszakkal próbálják védeni magukat és szeretteiket is, mert más nem védi meg őket. Hiszen a telepre sokszor ki sem megy a rendőrség, mert “oldják meg maguk”, vagy “úgyse lesznek tanúk”. Esetleg mert “később úgyis kibékülnek, náluk ez már csak így szokott menni”.
A gyerekek lakóhelyére tehát nem mennek ki a rend őrei, mert elfogadják, hogy egymás között erőszakkal oldják meg a konfliktusokat.
Azonban ha a gyerek – aki ebbe nő bele és a saját bőrén azt tanulja meg, hogy csak erőszakkal lehet eredményt elérni – ugyanezt megteszi az iskolában, akkor az iskola őre már lecsap rá és megbünteti.
Az iskolába kiküldik az iskolaőrt, hogy a rendet biztosítsa, de a telepeken, a gyerekek lakóhelyén már nincs elég rendőr, akik segítenék, hogy minden gyerek biztonságos környezetben éljen, ahol sem az utcán, sem otthon nem bántanak sem szóval, sem cselekedettel.
A gyerekeket az iskolában megbüntetik, ha erőszakos, de megvédeni már nem védjük meg őket. Pedig ők még csak gyerekek!
Csakis következetes neveléssel lehet egy gyereket normakövetésre szoktatni, ám itt nincs következetesség, hiszen a lakókörnyezetében tapasztalt norma az nem egyezik meg az iskolai normával.
Ezeknek a gyerekeknek nincs megfelelő mintájuk arra, hogy milyen módon lehet konfliktust és az erőszakot kezelni. Ez a törvény pedig pontosan az ellenkezőjét váltja ki annak, mint ami (elvileg) a célja: tovább erősíti ezt a romboló mintát, hiszen erőszakra erőszakkal válaszol.
Kiállunk a Pedagógusok Szakszervezete mellett, akik az alábbi javaslatokat tették az iskolaőrség bevezetése helyett:
- Kétszáz tanulónként legyen legalább egy iskolapszichológus, aki mindennap ott van az iskolában.
- Legyen több fejlesztőpedagógus és gyógypedagógus is az iskolákban, különösen a hátrányos helyzetű térségekben.
- Legyen több pedagógiai szakasszisztens is, akik segíthetnek a konfliktusok korai felismerésében, és segíthetnek a tanulási kudarcok leküzdésében is.
Egyben javasoljuk a gyermekvédelmi rendszer, valamint a gyermekbarát és előítéletmentes rendőrség irányába történő elmozdulást. Erősítsék meg a szociális ellátórendszert a bűnözéssel fertőzött településrészeken; valamint ezeken a helyeken legyen rendőr, aki fellép a bűncselekményekkel szemben és erőszak ellen. Nemcsak az iskolában szeretnénk biztonságban a gyerekeket, hanem az utcán és az otthonukban is!
Ha ezt tesszük, jelentősen csökkenni fog az iskolai erőszak; ezek hiányában, azonban, a gyerekek látszólagos védelmére hoznak intézkedést – olyan gyerekekkel szemben, akiket nem véd meg az állam.