A próbaidő
Tünde története
Tizenegyen vagyunk testvérek, van egy ikertestvérem is. Szüleink kapcsolata nem volt felhőtlen,
volt több nagy konfliktusuk. 14 éves voltam, amikor anyukám hirtelen meghalt. Ott volt az első törés
az életünkben. Emlékszem akkor kezdtem a nyolcadikat.
Nagy terveim voltak akkoriban, hogy majd mit fogok csinálni, ha elballagtam –
de aztán ezt az anyukám nélkül kellett megvalósítanom.
Később nevelőszülőkhöz kerültem pár hónapra. Végül nem fejeztem be az iskolát, 12. év végén otthagytam.
A Bagázs 2010-ben jött le hozzánk, én pedig 2011-ben csatlakoztam. Abban az évben mentem el velük
először Romániába egy képzésre, egy ifi képzőre, azóta vagyok tagja a Bagázsnak. Részt vettem a női
mentorprogramban, aztán egy lány foci csapatnak voltam az egyik alapítója, ez volt a Bagázs FC.
A Bagázs miatt vettem részt egy OKJ-s képzésen is. Azután Bagról Budapestre költöztem, és két
évig egy kertészetben, utána pedig a McDonald’s-ban dolgoztam.
Úgy gondolom, hogy ha ők nincsenek, akkor még mindig Bagon élnék, ahol
nincs munkalehetőség, és nincsenek jó kilátások a fiatalok számára.
Szóval, úgymond, mindennek a Bagázs volt a kezdete.
A párommal is a Bagázsnál találkoztam, és talán ha ők nincsenek, akkor ma sem ismerhetem őt.
Ők adtak erőt és sok tanácsot arra, hogy merjek lépni és legyek bátor az élet minden területén.
A Bagázs azt mutatta meg nekem, hogy van más lehetőség is a telepen kívül,
mert mi nagyon bezárva éltünk egészen addig, amíg ők meg nem érkeztek.
A környéken kívül nem ismertem más helyeket, és a Bagázs megismertette velem a nagyvilágot,
és onnantól kezdve változott meg bennem sok minden, ezért tudtam igazából elköltözni Pestre, és
elkezdeni egy önálló életet a párommal.