Áttekintés programjainkról – Narratív női élettörténeti kutatás 2018/1.
„Végülis senkinek nem mondtam el az egészet, mint neked most.”
A BAGázs Egyesület a dányi telepen végzett közösségi/szociális munkáját, a programok igény és szükséglet szerinti kialakítását egy feltáró kutatás támogatja.
A kutatás során 2018 tavaszán 11 önkéntes fiatal összesen 18 telepen élő asszony, nő élettörténetét rögzítette narratív élettörténeti interjús módszerrel annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a Dányban élő roma női közösséghez, hogy ezáltal jobban megismerjék, megismerjük, megértsük a történetüket.
Az interjú folyamatában megszületett történetekkel nem csak az önkénteseknek, de a szervezetnek is sikerült közel kerülnie az etnikai/kulturális szempontból zárt roma közösséghez, éleményeihez, tapasztalataihoz.
A résztvevők megilletődtek a narratív élettörténeti interjú hatásain: az interjúkészítők azon, hogy ilyen gyorsan és meghitten a bizalmukba fogadták őket a helyi asszonyok, a beszélgetőtársak pedig azon, hogy valaki kíváncsi személyes történetükre. Ez a kíváncsiság, az interjús módszer természeténél fogva, nem keveredett faggatással, vagy az interjúkészítő elvárásainak való megfeleléssel, hanem csak figyelemmel és bátorítással: az önkéntesek interjúhelyzetben visszahúzódtak és meghallgattak, csak a szemükkel, a gesztusaikkal támogatták a történetszál kibontását.
„A narratív interjúk készítése során nekem az volt a tapasztalatom, hogy az aktív figyelem, a közvetlen és koncentrált jelenlét nagyon jól tud esni a beszélgetőtársunknak, bizalmat ébreszt benne és segít neki kibontakozni. Ezt azóta is gyakorlom, mikor beszélgetek a családtagjaimmal, barátaimmal.”
Később, amikor a dányi telep utcáin a programvezető összefutott a telepen élő asszonyokkal, ők is ezt emelték ki: hogy nem is emlékeznek arra, hogy valaki, valaha így meghallgatta volna őket.
„Sokat jelentett nekik az érdeklődésünk, a nyitottságunk, és ez bennük is áttörte a falakat, amivel addig az élettörténeteiket védték. Én nagyon komoly változásnak tartom egy tradícionális, a többségi társadalomtól elzárt cigány közösségben élő nőtől azt, hogy felfedte előttem élete legnehezebb pillanatait.”
A történetmesélés nem csak a telepen élő nők megerősítését szolgálta, de az önkéntesek számára is támaszt jelentett:
„Egyrészt nagyon sok erőt ad, hogy ők mekkora gödrökből ki tudnak mászni, görbe tükröt tart a „városi” közegemben adódó problémákhoz képest, egy új viszonyítási alapot mutatott. Sokan kérdezik, hogy nem fárasztó-e, vagy lelkileg nem tartom-e nyomasztónak; de csak magamat tudom ismételni, hogy nagyon megerősítenek abban, hogy mennyire lehet és kell változni/változtatni, fejlődni.”
Az interjúk tapasztalataira építve, a dányi nők kiszolgáltatott helyzetére reflektálva indítottuk el Dányban azt a női csoportot, amely hétről-hétre, önkéntes fiatalok részvételével igyekszik a helyi tradicionális cigány normák és értékek mentén élő nők elakadásait közösen oldani. Emellett, a megismerés és a megerősítés céljával a közeljövőben szeretnénk közreadni az élettörténeti gyűjtés tapasztalatait is.
| Program neve | Narratív élettörténet – női csoport |
| Telepi résztvevők száma | 20 |
| Önkéntes résztvevők száma | 11 |
| Önkéntes órák száma | 134 |
| Elkészült produktumok száma | 18 interjú |
