A BAGázs „láthatatlan” munkájáról
A BAGázs Egyesület által végzett szociális munkáról eddig viszonylag kevés szó esett a különböző fórumokon. Most szeretnénk felmutatni valamit azokból a nehézségekből, melyekkel a szegregált telepeken nap mint nap szembetaláljuk magunkat, illetve röviden összefoglalni az idei év első felében elért eredményeinket.
Ahhoz, hogy a programjaink működni tudjanak, nemcsak anyagi erőforrásokra, önkéntes segítőkre és működő intézményi kapcsolatokra van szükségünk, hanem folyamatos kapcsolattartásra is a telepen élőkkel. A programok szakmai vezetői és koordinátorai rendszeres családlátogatásokkal tartják fenn a motivációt, építik a bizalmat és erősítik a változásra és változtatásra való igényt a bagi és dányi roma közösségben.
Az így kialakuló kapcsolatok mentén előkerülő problémák túlmutatnak a közösségi munkán, sokkal inkább egyéni esetkezelésről, gyermekvédelemről, szociális munkáról beszélünk ezekben az esetekben.
Ez annál is inkább fontos, hiszen az Egyesület kiemelt céljának tekinti, hogy a most felnövő generáció tagjai már más esélyekkel lépjenek a felnőttkorba, mint ami a szüleiknek megadatott. Az elmúlt fél évben ezen a téren is komoly és előremutató lépéseket tettünk, melyek hatása a programokénál kevésbé mérhetőek, és elsősorban nem számokban ragadhatóak meg.
Mindkét telepen, ahol dolgozunk, komoly problémát jelent a designer-drogok begyűrűzése és növekvő népszerűsége a fiatalok körében. A drogprobléma átfogó kezelését nem tekinthetjük feladatunknak, az nyilvánvalóan messze túlmutat a munkánkon és a telepeken is, ahol dolgozunk, mégsem tehetünk úgy, mintha nem létezne, éppen ezért támogatunk minden családot, aki keresi a változás lehetőségét.
Az elmúlt fél évben 2 felnőtt és 3 fiatalkorú gyermeknek kerestünk helyet és kísértük el drogrehabilitációs otthonokba. A szülők bevonásával folyamatosan dolgozunk azon, hogy a terápiás intézményekből kilépve is megmaradjon a fiatalokban az elszántság, családjukban és a telepi közösségben pedig az erő, ami megakadályozza a visszaesést.
„A legnagyobb változás nekem, amióta a fiam bent van, hogy tudok vele beszélni, mint anya. Mert nem igazán tudtam vele beszélni, hiába a gyerekem. Nem értettem meg őtet, sőt, nem is beszéltünk. Most már tudok neki kedveset mondani, azt, hogy szeretem, ki tudom neki mondani, nem csak magamban tartom. Meg azóta tudom, hogy mi jó neki, meg mi nem. És ő ennek nagyon örül.
Sokan nem értették, hogy miért teszem ezt, felháborodtak, fellázadtak, hogy miért vitetem el a saját gyerekemet. És akkor mondtam nekik, hogy én látom, hogy hogyan él, meg hogy drogozik és hogy mennyit szenved ettől a drogtól. Mert, hogy mindenáron azon volt, hogy drogot szerezzen, elment lopni. És akkor így nem láttam értelmét, így vitettem el. Később már értették, hogy jól tettem.”
A különösen veszélyeztetett gyermekek érdekében is fontos lépéseket tettünk az elmúlt időszakban. A közösség felől érkező jelzéseket tolmácsoljuk a gyámügyi hivatalok felé, annak érdekében, hogy a gyermekek kikerüljenek az ártó környezetből. Az érintett szülőkben és a közösség egészében is tudatosítjuk, hogy a gyermekek bántalmazását (az elhanyagolástól, a fizikai bántalmazáson keresztül a családon belüli erőszakig) elfogadhatatlannak tartjuk és változás kizárólag az egész közösség felelősségvállalásával érhető el.
Ahol a gyermekek kiemelésére (akik nevelőszülőkhöz vagy gyermekotthonba kerülnek) végül sor kerül, a szülőket, a családot a későbbiekben támogatjuk abban, hogy megtegyék a gyermekek hazaköltözéséhez szükséges lépéseket, felszámolják az otthoni veszélyeztető körülményeket, így erősítve bennük a változásra való igényt.
