Áttekintés programjainkról – IKSz 2018/1.

Az idei félévben már közel 1 éve tart az Egyesület Bagon és Dányon is, egymással párhuzamosan alapkézségfejlesztő csoportokat a helyi óvodás, iskoláskorú gyerekeknek. A heti rendszerességgel megtartott csoportokat az iskolai közösségi szolgálatban résztvevő budapesti gimnazisták egy-egy nagykorú önkéntes vezetésével tartják meg.

Dányban a program elsődleges célja a bevonás, a helyi gyerekekkel és szülőkkel való  lassú bizalomépítés.

“Lili meg Dzseni anyukája egy ideig az ablakból csak ki-kinézett néha a kislánnyal, aztán a Lili már kijött, aztán következőnek már Dzseni is kint volt, meg Szami is, végül pedig az anyukájuk is kint ült. A csoportképeken is, amiket csináltunk a kislányokról, ott mosolyog oldalt. Csak ül és nézi, de már nemcsak az ablakból, hogy mi történik, fél-fél percre, hanem mondjuk egy fél órát eltöltött ott , ami szerintem nagyon jó.”

“Nekem az egyik kislány története nagyon fontos, aki amúgy eléggé marginalizált helyzetben van még a telepen is. Ő eleinte nagyon félénk volt a foglalkozásokon, soha nem mert megszólalni, meg mindig nagyon visszahúzódó volt. És az utolsó foglalkozáson volt az, nyilván azért is, mert már nyár volt és ők sem jártak iskolába, és kicsit lazábban ment, akkor már így előttünk is össze-vissza produkálta magát, meg látszott rajta, hogy most már valamennyire megbízik bennünk, és nem bújik el valaki mögé, ha kérdezünk tőle valamit. Amikor a Süt a mama, süt-öt tanultuk, nagyon sokszor volt olyan, hogy  akkor már tök hangosan kieresztette a hangját, és jobban tudta, mint a többiek, csak akkor nem egyedül kellett ezt elmondania, és úgy inkább merte. De a félév végén elmondta egyszer egyedül is, és ez nagy szó, nagyon örültem.”

Bagon sokkal inkább a már létező bizalomra építve a csoportkohézió, a szolidaritás és az együttműködési készség javítása.

“A félév végén azok a gyerekek, akik a foglalkozásoknak legalább a kétharmadán ott voltak, részt vehetnek egy jutalomkiránduláson Budapesten. Ezzel a gyerekek mind tisztában vannak, már a félév elejétől azt kommunikáltuk, hogy van egy bizonyos határ, amit el kell érni ahhoz, hogy jöhessenek, számon is tartják ezt. Ebben a félévben viszont csak négy gyerek volt ott annyiszor a mi csoportunkon IKSZ-en, hogy jöhessen kirándulni. Eleinte nem volt teljesen egyértelmű, hogy hogyan kezeljük a helyzetet, mert valóban, több foglalkozás rajtunk kívül álló okok miatt maradt el, amiket már nem tudtunk volna bepótolni júliusban, ezért elég hirtelen dőlt el, hogy mikor megyünk kirándulni, és azt se sikerült a legjobban lekommunikálni, hogy ez melyik gyerek számára mit jelent. Végül kitartottunk a következetesség mellett, és csak három gyerekkel mentünk kirándulni (a negyediket nem engedték el a szülei). Amikor ez kiderült, hogy így lesz, a többiek elvileg eléggé nehezményezték a dolgot, de amikor egy-két héttel később találkoztunk velük újra, elég jól sikerült megbeszélni. Volt tere annak, hogy mérgesek lehessenek ránk (a csoportvezetőkre), de nem zártak ki, hanem kérdezgettek, meghallgatták a magyarázatot, tisztáztuk a félreértéseket (pl. hogy ősszel ugyanúgy lesz majd kirándulás, amire, ha rendesen járnak, természetesen mehetnek).”

Támogasd a Bagázst, hogy a cigánytelepeken élő gyerekek is átélhessék a csoportos játék élményét, a sokszínű találkozások lehetőségét!

Emellett, a program kiemelt célja, a résztvevő önkéntesek érzékenyítése, valós társadalmi, szociális tapasztalatszerzés olyan terepen, ahol minden szempontból megmérettetnek. A foglalkozások eredménye a befektetett munka és kreatív energiák függvényében alakul, de persze sokszor, sokféleképp kell rugalmasan és talpraesetten nem várt helyzeteket, konfliktusokat megoldaniuk úgy, hogy az empátiájukkal, odafordulásukkal és a türelmükkel példát mutassanak a telepeken felnövő gyerekeknek.

A program során olyan élethelyzeteket, sorsokat ismerhetnek meg a középiskolások, egyetemisták mellyel a budapesti diákéveik során az egyre szegregálódó oktatási és társadalmi rendszerben aligha találkoznának.

“Rengeteg önismerettel és határozottsággal gazdagodtam. Olyan élethelyzetekkel és konkrét helyzetekkel találkoztam önkéntesként is, amelyekkel a mindennapi budapesti egyetemista “világomban” nem fordultak volna elő. Ez rengeteget adott abban, hogy értékeljem, amim van. A privilégiumaimat, materiális értékeimet stb. Ez egyre csak motiváltabbá és elköteleződöttebbé tett abban, hogy feladatom segíteni a cigánytelepen élő gyerekeknek, hogy ők is és a leszármazottaik is rendelkezzenek azokkal a lehetőségekkel, amikkel én.”

A program hatása a résztvevő önkéntesekre, illetve az önkéntesek környezetére:

“Felébredt bennem egy olyan hivatástudat, kötelességérzés, amely a Bagázs előtt nem volt velem. Korábban mindig külföldön terveztem az életemet, most már lelkiismeret furdalást érzek ha arra gondolok, hogy ne itt segítsek, ahol érezhetően lenne a munkámra igény és szükség. Ez a belső változásom örömmel tölt el, teljesebbnek érzem magam.”

“Egy közeli barátomat meghívtam önkénteskedni az IKSZ-be, egy másikat meg a Párbeszéd a roma nőkért-be. Mindketten rajtam keresztül ismerték meg a BAGázst, és szerintem sok tapasztalattal és érzékenyedéssel gazdagodtak. Egyiküknek a szülei elég ellenségesek voltak, hogy a lányuk egy cigánytelepre fog járni. De beszámolt róla az illető, hogy sokat beszélgettek, vitatkoztak erről a témáról, és találtak közös nevezőt. A közvetítő változó az egyetértésükben az önkéntesség és világlátás volt. Ezeken a fogalmakon keresztül sikerült közelebb hozni egy rasszistának mondható emberhez a  BAGázs munkáját.”

Program neve: IKSzBagDány
Telepi résztvevők száma (rendszeresen)4530
Telepi résztvevők száma (alkalmanként)2015
Önkéntes résztvevők száma 3114
Alkalmak száma (hetente)55
Alkalmak száma (összesen)5654
Jutalomkirándulások száma179