Idén is átadtuk az Év önkéntese-díjainkat. Ennek kiválasztása sosem könnyű számunkra, mert legszívesebben minden önkéntes kollégánknak boldogan adnánk ezt a címet, hiszen mindenki támogat valakit, valakiket, és ez adja programjaink stabil működésének alapját. Ezúton is köszönjük közel 100 önkéntes kollégánk kitartó munkáját!

Közülük most kiemelnénk hármójukat, akik folyamatosan példát mutatnak nekünk, akiktől sokat tanulhatunk mi is.

Ismerjétek meg Ágit, Ildit és Bálintot, fogadjátok szeretettel a velük készült interjúinkat!

Font Ágnes

Mesélj magadról egy picit: mivel foglalkozol, és hogy lettél önkéntes a Bagázsnál?
2019 környékén találkoztam először a Bagázzsal. Később a Covid alatt nagyon nagy igény alakult ki bennem arra, hogy aktívan tegyek valamit, hogy a felhalmozódott, „bezárt” energiáimat valami olyasmibe vezessem, ami társadalmilag is hasznos. A gyerekekkel való foglalkozás nagyon közel áll a szívemhez, a közvetlen családom nőtagjai között számos pedagógus van (én régészként dolgozom jelenleg a Budapesti Történeti Múzeumban), akik alapvetően hátrányos sorsú gyerekekkel vannak kapcsolatban, így ez a közeg sem volt ismeretlen.
Eredetileg egy másik önkéntesprogramra jelentkeztem a Bagázsnál, de végül egy eltévedt  levélnek köszönhetően kaptam visszajelzést az otthoni fejlesztés programból, aztán a folyamat többi része szerencsésen alakult magától: mondhatni magába szippantott a program, a gyerekek, a foglalkozások és táborok.

Milyen programban önkénteskedsz, mi a feladatod?
2024 augusztusáig az otthoni fejlesztés programban voltam önkéntes. Ennek keretén belül több gyereket kísértem és fejlesztettem 1. osztálytól egészen a 2. osztály végéig. A foglalkozások a gyerekek otthonában zajlottak, gyakran szülő, gondviselő, testvérek társaságában, mivel magának a programelemnek az a célja hog a különböző készségek fejlesztése, iskolai előrehaladásának követése és támogatása családi szinten is érvényesüljön. A foglalkozások alatt
akár közös játékkal, akár célzott készségfejlesztő vagy -támogató, iskolai anyagokhoz kapcsolódva tevékenykedjünk. 2024. szeptembere óta a nemrég indult óvodai fejlesztő csapathoz csatlakoztam, ahol csoportos foglalkozások keretein belül vagyunk együtt a gyerekekkel több önkéntessel együtt.

Van-e valami, ami meglepetésként ért a teleppel, telepiekkel kapcsolatban ahhoz képest, amire számítottál?
Azt látni, hogy a gyerekek és családjaik és a Bagázs között mennyire sokrétű, őszinte bizalmi kapcsolat van. A gyerekek és a családok egyaránt elfogadnak, szeretettel várnak, beengednek az otthonukba.

Mi a legkedvesebb emléked, történeted a Bagázzsal kapcsolatban?
Nagyon sok aranyköpés van a gyerekektől, a legutóbbi pont egy két héttel ezelőtti foglalkozáson,
a gyerekek hazakísérése közben alakult ki, amikor spontán előkerült a kérdés:
– “Ilyenkor este mit csinál Isten?”
– “Biztos alszik.”
– “Nem, mesét néz!”
– “Milyen mesét?”
– “Rajzfilmet!”
– “Felnőtt, horroros filmet!”
– “Nem, Isten istenes mesét néz!”

Önkéntesnek lenni egy cigánytelepen nem egyszerű. Sőt, gyakran próbára tesz. Mégis mi az, ami miatt itt vagy, és ekkora lendülettel és elköteleződéssel csinálod?
Alapvetően is nagyon szeretem a gyerekeket, így annak ellenére, hogy nem a pedagógusi pályát választottam, nem érzem magamtól távol ezt a fajta tevékenységet, a Bagázs céljai és alapelvei pedig olyanok, amelyeket jó érzéssel tudok támogatni. A Bagázs önkéntesekből, koordinátorokból, gyerekekből és felnőttekből álló csapata pedig egy szuper közösséget alkot, ami telis-tele van értékes, érdekes, kreatív és csupa szív emberekkel.

 

 

Pásztor Ildikó

Mesélj magadról egy picit: mivel foglalkozol, és hogy lettél önkéntes a Bagázsnál?
Amikor „nem vagyok önkéntes” egy IT cégnél dolgozom HR vezetőként, szóval amióta az eszemet tudom mindig felnőttekkel és gyerekekkel foglalkoztam, aminek a középpontjában a fejlesztés állt. Nagyon régóta érzem, hogy egy jobb társadalmat csak úgy lehet építeni, ha mindenki számára – társadalmi helyzettől függetlenül – biztosítjuk a feltételeket a tanulásban és a munka világában. Szerettem volna ezért kicsiben is tenni, így találtam rá a Bagázsra.  

Milyen programban önkénteskedsz, mi a feladatod?
6 évvel ezelőtt péntekenként Bagon a suliban tartottam órákat 2-3 gyereknek, ezt követően bekerültem a Patrónus programba és közel 2,5 évig rendszeresen voltam jelen a telepen. Néhány hónapos szünet után jelenleg az online tanulásban veszek részt és heti rendszerességgel foglalkozom egy kisfiúval, aki már 7. osztályos és minden reményünk meg van arra, hogy tovább fog tanulni 8. osztály után.

Mi az, ami először megfogott a Bagázsban, ami miatt úgy döntöttél, hogy jelentkezel
önkéntesnek?
Olyan szervezetet kerestem, ahol rendszeres segítő tevékenységet lehet végezni és nem csak a távolból, hanem közvetlenül is tudom támogatni a szervezet céljait. Eredeti végzettségem pedagógus, ezért fontos volt, hogy gyerekekkel tudjak foglalkozni. Áronnal találkoztam először és az első beszélgetésen eldőlt, hogy én ezt akarom csinálni.

Mi a legkedvesebb emléked, történeted a Bagázzsal kapcsolatban?
Nem a legjobb szó a meglepetés, de az a kötődés és bizalom, amit a gyerekek családjától kapok mindig feltölt és erre nem számítottam.

Önkéntesnek lenni egy cigánytelepen nem egyszerű. Sőt, gyakran próbára tesz. Mégis mi az, ami miatt itt vagy, és ekkora lendülettel és elköteleződéssel csinálod?
Sok jó emlékem volt az elmúlt 6 évben. A mentorprogramban úgy építettem fel a foglalkozásokat, hogy a közös tanulást mindig a könyvtárban tartottuk, a programot pedig valamilyen érdekes közös programmal zártuk. (Csillagvizsgáló, színház) Csendes, békés hely a könyvtár, körülöttünk könyvek és azok a délutánok mindig nagyon jók voltak.
Bízom benne, hogy lesznek olyan helyzetek és pillanatok a gyerekek életében, amikor azért hoznak jó döntést, mert azt valahol látták, hallották, vagy valakitől megtanulták. Ezekért a pillanatokért vagyok még mindig itt.

 

Keserű Bálint

Mesélj magadról egy picit: mivel foglalkozol, és hogy lettél önkéntes a Bagázsnál?
Keserű Bálint vagyok pszichológus. A főváros egyik gyermekpszichiátriai ambulanciáján dolgozok. Még az egyetem alapképzésén ismerkedtem meg a Bagázzsal. Több jóbarátom, ismerősöm is már önkénteskedett itt és folyamatosan csak arról hallottam őket beszélni, hogy milyen volt a hétvégéjük, a közös munka Bagon, milyen édesek a gyerekek. Őszintén elkezdett érdekelni az a munka, ami a Bagázsnál folyik. Így arra jutottam, hogy jelentkezek az egyik Bagázsos képzésre, hogy jobban megismerekdjek a szervezettel.

Milyen programban önkénteskedsz, mi a feladatod?
Az otthoni óvodás programaban kezdtem dolgozi, ahol az volt a feladatom, hogy támogassam a gyerekek iskolára való alkalmasságát. Ezt követően, ahogy a mentoráltjaim is megkezdték az iskolát mentem kísértem őket tovább az otthoni iskolai programba. Itt már az iskolai tanagyagok elsajátításának elősegítése és mélyítése volt a feladat.

Mi az, ami először megfogott a Bagázsban, ami miatt úgy döntöttél, hogy jelentkezel
önkéntesnek?
Korábban, a szülővárosomban is sok időt töltöttem többégében hátrányos helyzetű gyermekekkel önkéntes minőségben. Valahogy hiányzott a terepmunka és az a klíma, amit egy szegregátumban az ember meg tud tapasztalni. Mindemellet, kifejezetten szimpatikus volt számomra a Bagázs politikája, miszerint nem anyagi erőforrásokkal való támogatást részesíti előnyben, hanem a human erőforrást. Az önkéntesek idejével, figyelmével, türelmével, kompetenciáival segít.

Mi a legkedvesebb emléked, történeted a Bagázzsal kapcsolatban?
A nyári, tavaszi tabor(ok). A közösség megtartó és felemelő ereje. Nem csak a telepen élő emberek és gyerekek végtelen szeretete, hanem az önkéntes társaim őszinte lelkesedése, támogatása. Az egész napok eltöltése a telepen, amikor mi “keltjük és fektetjük” a gyerekeket. Amikor a telep lüktetésének a részévé válunk. Az egy nagyon sajátos és elfeledhetetlen élmény.

Önkéntesnek lenni egy cigánytelepen nem egyszerű. Sőt, gyakran próbára tesz. Mégis mi az, ami miatt itt vagy, és ekkora lendülettel és elköteleződéssel csinálod?
A telepen élő emberek kedvessége, egy-egy jó szava. A visszajelzés , hogy fontos vagyok nekik. Őszintén érdeklődnek felőled. Őszintén megmondják, ha nem tetszik nekik valami. Nyitott szívvel fogadnak. A gyerekek igaz mosolya és meglepődése.

 

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden önkéntes kollégánk munkáját, idejét, figyelmét, szeretetét! Nélkületek nem menne!

És ha te, kedves olvasó, kedvet kaptál, hogy csatlakozz a Bagázs önkéntes csapatához, kattints ide, jelentkezz hozzánk!